Vitis vinifera - szőlő Chasselas K10

A 'Chasselas', más néven Fehér saszla, az egyik legrégebben termesztett európai csemegeszőlő-fajta. Eredete Svájchoz és Franciaországhoz köthető. A legvalószínűbb elmélet szerint a Chasselas Svájcból, a Genfi-tó menti területekről származik. A fajta első, vitathatatlanul beazonosítható írásos említése 1539-ből származik, amikor a svájci Glarus kantonban említik "Fendant" néven. A Kárpát-medencében is évszázadok óta kedvelt. Középérésű, melegkedvelő fajta, amely legjobban napos, védett fekvésű, laza szerkezetű, jó vízáteresztő talajokon fejlődik. A túl nedves, hideg termőhelyeket nem kedveli. Kontinentális klímán is jól alkalmazkodik, de a fagyérzékenység miatt a védett domboldali telepítés előnyös számára.

Levél, hajtásrendszer jellemzése: Levelei nagyok, kerekdedek, ötkaréjúak, mélyzöld színűek, kissé hólyagos felületűek. A levéllemez széle a fonák felé pöndörödik A hajtások világosbarnák, mérsékelten vastagok, rugalmas szerkezetűek. Lombozata jól árnyékol, ami a bogyók napégés elleni védelmében fontos. A fajta hajlamos a ritkább fürtállásra, ezért a metszést és hajtásválogatást gondosan kell végezni.

Érési ideje: Középidőben, augusztus végén – szeptember elején érik. Egyenletes, megbízható érésű, de hűvösebb nyarakon kissé késhet.

Gyümölcs jellemzése: Fürtje középnagy vagy nagy, laza szerkezetű, kúp alakú. A bogyók gömbölyűek, sárgásfehér színűek, napos oldalukon aranysárga fedőszínnel. Héjuk vékony, húsa roppanós, lédús, finom muskotályos aromával. A cukortartalom közepes, a savtartalom mérsékelt, így íze harmonikusan édes-savanykás.

Élettani hatásai: A szőlő rendkívül értékes gyümölcs, melynek élettani hatásai főként magas antioxidáns-tartalmának (a flavonoidok és a polifenolok), különösen a rezveratrolnak és a polifenoloknak köszönhetőek. Ezek a vegyületek a gyümölcs minden részében megtalálhatóak, de a legnagyobb koncentrációban a héjban és a magban fordulnak elő, ezért javasolt a szőlőt egészben fogyasztani. C- és B-vitaminokban gazdag, magas kálium- és B-vitamin-tartalma támogatja a keringést és az idegrendszert. Fogyasztása támogatja az immunrendszert, javítja az emésztést és segíti a szervezet méregtelenítését. Magas víztartalma miatt frissítő, hidratáló hatású gyümölcs. A muskotályos fajták enyhe vízhajtó és emésztésserkentő hatásúak.

Termőképessége: Közepes termőképességű, de nagyon kiegyenlített hozamot ad. Fürtjei ritkán rothadnak, és a termés minősége stabil. Hosszú metszést igényel, a rügyek termékenysége a vesszők középső részén a legjobb. Termése sokáig a tőkén tartható.

Kártevői, betegségei: A Chasselas közepesen érzékeny a lisztharmatra és a peronoszpórára, ezért rendszeres megelőző permetezést igényel. A szürkerothadás ritkán okoz komoly kárt, de a zárt lombú ültetvényekben előfordulhat. A tápanyagellátás egyensúlyban tartása és a levegős lombszerkezet csökkenti a fertőzésveszélyt.

Felhasználása: Elsősorban friss fogyasztásra termesztett, ízletes csemegeszőlő. Emellett gyümölcssaláták, desszertek, préselt levek és mazsola készítésére is alkalmas. Szépen mutat dísztálakon, gyümölcskosarakban.

Bora: Bár főként asztali szőlő, bizonyos borvidékeken – különösen Svájcban – finom, lágy, neutrális karakterű fehérbort is készítenek belőle. Bora könnyed, kevéssé savas, frissítő jellegű.

Szőlő művelési mód: 

A különböző szőlőfajták eltérő növekedési eréllyel és termőrészekkel rendelkeznek, valamint a talaj minősége, a lejtés és a klíma is befolyásoló tényezője a legmegfelelőbb művelési mód megválasztásának.

A szőlő művelési módjai közé tartozik a fejművelés (pl. kopaszmetszésű, csapos vagy szálvesszős), a bakművelés (hegyvidéki), a legyezőművelés (egysíkú bakművelés), a Guyot-művelés (középmagas), és a különböző kordonművelés változatok (vízszintes kordon, ernyő, Sylvoz stb.). A választott módszer függ a fajtától, a terület adottságaitól és a céloktól, mindegyiknél törekedni kell a szellős és keskeny lombfal kialakítására.