Weigela 'Bristol Ruby' - Rózsalonc piros virágú K2 20-60

A Weigela florida - rózsalonc Kelet-Ázsiából, elsősorban Kína, Korea, Japán, Mandzsúria és Belsó-Mongólia lombos erdeiből és erdőszéleiről származó lombhullató cserje. Természetes élőhelyén humuszban gazdag, jó vízellátású talajokon, napos vagy félárnyékos fekvésben fejlődik. A nemzetségnév Christian Ehrenfried Weigel (1748-1831) német botanikus és orvos nevéhez kötődik. A florida fajnév bőséges virágzására utal. Az alapfajt Carl Peter Thunberg írta le a 18. század végén. A Weigela florida fajt Robert Fortune 1845-ben vitte Angliába, és gyorsan népszerűvé vált a kertekben gazdag virágzása miatt. A viktoriánus kor kertkultúrájában különösen kedvelt volt, majd a 20. században számos színes lombú és kompakt növekedésű fajta született, amelyek a modern kertek igényeihez is jól alkalmazkodnak.

A 'Bristol Ruby' fajtát Alex Cumming Jr. nemesítette Alex Cumming Jr.  a Bristol Faiskolában (Connecticut, USA) 1941-ben. A fajta a Weigela florida és a 'Eva Rathke' fajták keresztezéséből jött létre. A nemesítés célja az volt, hogy egy a 'Eva Rathke' virágszínével megegyező, de erőteljesebb növekedésű, felállóbb habitusú és télállóbb növényt hozzanak létre. Erőteljes növekedésű, felálló, majd ívesen széthajló, lombhullató cserje. Növekedése közepesen gyors. Levelei elliptikusak vagy tojásdadok, keresztben átellenes állásúak, friss zöld színűek, ősszel jelentéktelen sárgás-zöld árnyalatot öltenek, mielőtt lehullanának. Tölcsér alakú virágait tömegesen hozza a tavalyi hajtások mentén. A virágok színe élénk rubinpiros. Enyhe, kellemes illatot árasztanak, és vonzzák a beporzó rovarokat. Termése jelentéktelen toktermés.

Virágszín: élénk rubinpiros

Virágzási idő: május–június, gyakran gyenge nyár végi másodvirágzással

Magasság: 2–2,5 m magas és széles

Igényei: Napos fekvést kedvel, ahol lombszíne és virágzása a legintenzívebb, félárnyékban is jól fejlődik, de itt a virágzás pedig ritkásabb lesz. Közepesen tápanyagdús, jó vízáteresztésű talajokat részesít előnyben. Mészérzékeny, enyhén savanyú kémhatású talaj ideális számára. Vízigénye mérsékelt, csak a rövidebb száraz időszakokat elviseli.

Fenntartási munkái: Metszése virágzás után ajánlott, az elöregedett és elvirágzott hajtások eltávolításával. Idősebb bokrok esetében fiatalító metszés végezhető. Az elnyílt virágos hajtásokat vágjuk vissza az első erős oldalrügyig vagy hajtásig. Az idős, felkopaszodott, gyenge ágakat évente ritkítsuk meg tőből, hogy a bokor folyamatosan fiatalodjon és szellős maradjon Tavasszal komposzt vagy lassú lebomlású tápanyag kijuttatása segíti a dús növekedést és virágzást. Fiatal korban rendszeres öntözést igényel.

Felhasználása: Szoliterként, cserjecsoportokban, nyírt vagy nyíratlan sövényként, előkertekben és edényes növényként is kiváló. Jól társítható világos lombú vagy örökzöld növényekkel. Virágai vonzzák a beporzó rovarokat. 

Érdekességek a rózsaloncról:

A Weigela florida (rózsalonc) kultúrtörténeti jelentősége elsősorban az ázsiai hagyományokban gyökerezik.

Kínában és Koreában a rózsalonc virága hagyományosan a mély, kitartó szeretet és a hűség szimbóluma. Gyakran ajándékozzák az érzelmi kötelékek megerősítésére. Az ázsiai kultúrákban a tisztelet jeleként is tekintenek rá; gyakran ültetik elhunyt szeretteik emlékére sírok mellé vagy emlékkertekbe. Szívós természete és bőséges virágzása miatt az idő próbáját kiálló szépség és a lelki állóképesség jelképe is. 

Miután Robert Fortune Angliába vitte, a növény hamar a brit arisztokrácia és Viktória királynő tetszését is elnyerte. Fortune feljegyzései szerint a kínai faiskolások, akiktől a növényt vásárolta, nagy büszkeséggel fogadták a hírt, hogy a rózsalonc a királyi udvar díszévé vált.

Bár ma már szinte kizárólag dísznövényként ismerjük, a hagyományos ázsiai orvoslásban (például Koreában) a növény egyes részeit, például a kérgét és leveleit főzetként használták: Enyhe gyulladáscsökkentőként, bőr irritációk kezelésére vagy sebek borogatására alkalmazták a népi gyógyítók.