Weigela florida 'Nana Variegata'- Alacsony tarka levelű rózsalonc 60/80

A Weigela florida - rózsalonc Kelet-Ázsiából, elsősorban Kína, Korea, Japán, Mandzsúria és Belsó-Mongólia lombos erdeiből és erdőszéleiről származó lombhullató cserje. Természetes élőhelyén humuszban gazdag, jó vízellátású talajokon, napos vagy félárnyékos fekvésben fejlődik. A nemzetségnév Christian Ehrenfried Weigel (1748-1831) német botanikus és orvos nevéhez kötődik. A florida fajnév bőséges virágzására utal. Az alapfajt Carl Peter Thunberg írta le a 18. század végén. A Weigela florida fajt Robert Fortune 1845-ben vitte Angliába, és gyorsan népszerűvé vált a kertekben gazdag virágzása miatt. A viktoriánus kor kertkultúrájában különösen kedvelt volt, majd a 20. században számos színes lombú és kompakt növekedésű fajta született, amelyek a modern kertek igényeihez is jól alkalmazkodnak.

A 'Nana Variegata' fajtát a híres francia Lemoine faiskola (Victor Lemoine és fia) szelektálta és vezette be a kereskedelembe. A franciaországi Nancy városában található kísérleti kertjükben állították elő. A fajta az 1890-es évek végétől vált ismertté. Victor Lemoine a korszak egyik legbefolyásosabb nemesítője volt (nevéhez fűződik számos orgona- és bazsarózsafajta is). A 'Nana Variegata' létrehozásakor az volt a cél, hogy az alapfajnál alacsonyabb, kompaktabb növekedésű, ugyanakkor dekoratív lombozatú változatot hozzanak létre, amely jobban illeszkedik a kisebb polgári kertekbe. Alacsony, kompakt növekedésű, lombhullató cserje. A levelek oválisak, élénkzöldek, széles, szabálytalan krémes-fehér vagy világossárga szegéllyel. Tölcsér vagy harang alakú virágai a sötét rózsaszíntől a világosabb árnyalatokig terjedhetnek, és bőségesen nyílnak a tavasz végén és a nyár elején. A virágok vonzzák a beporzókat, bár illatuk nem intenzív. Nyár vége felé gyenge másodvirágzásra hajlamos. Termése nincs jelentős díszértékkel.

Virágszín: világos rózsaszín

Virágzási idő: május–június

Magasság: 1,0–1,2 m magas és széles

Igényei: Napos fekvést kedvel, ahol lombszíne és virágzása a legintenzívebb, félárnyékban is jól fejlődik, de itt a levelek zöldebbé válnak, a virágzás pedig ritkásabb lesz. Közepesen tápanyagdús, jó vízáteresztésű talajokat részesít előnyben. Mészérzékeny, enyhén savanyú kémhatású talaj ideális számára. Vízigénye mérsékelt, csak a rövidebb száraz időszakokat elviseli.

Fenntartási munkái: Metszése virágzás után ajánlott, az elöregedett és elvirágzott hajtások eltávolításával. Idősebb bokrok esetében fiatalító metszés végezhető. Az elnyílt virágos hajtásokat vágjuk vissza az első erős oldalrügyig vagy hajtásig. Az idős, felkopaszodott, gyenge ágakat évente ritkítsuk meg tőből Tavasszal komposzt vagy lassú lebomlású tápanyag kijuttatása segíti a dús növekedést és virágzást. Fiatal korban rendszeres öntözést igényel.

Felhasználása: Szoliterként, cserjecsoportokban, alacsony nyírt vagy nyíratlan sövényként, előkertekben és edényes növényként is kiváló. Színes lombja miatt virágzás után is dekoratív. Jól társítható világos lombú vagy örökzöld növényekkel. Virágai vonzzák a beporzó rovarokat. 

Érdekességek a rózsaloncról:

A Weigela florida (rózsalonc) kultúrtörténeti jelentősége elsősorban az ázsiai hagyományokban gyökerezik.

Kínában és Koreában a rózsalonc virága hagyományosan a mély, kitartó szeretet és a hűség szimbóluma. Gyakran ajándékozzák az érzelmi kötelékek megerősítésére. Az ázsiai kultúrákban a tisztelet jeleként is tekintenek rá; gyakran ültetik elhunyt szeretteik emlékére sírok mellé vagy emlékkertekbe. Szívós természete és bőséges virágzása miatt az idő próbáját kiálló szépség és a lelki állóképesség jelképe is. 

Miután Robert Fortune Angliába vitte, a növény hamar a brit arisztokrácia és Viktória királynő tetszését is elnyerte. Fortune feljegyzései szerint a kínai faiskolások, akiktől a növényt vásárolta, nagy büszkeséggel fogadták a hírt, hogy a rózsalonc a királyi udvar díszévé vált.

Bár ma már szinte kizárólag dísznövényként ismerjük, a hagyományos ázsiai orvoslásban (például Koreában) a növény egyes részeit, például a kérgét és leveleit főzetként használták: Enyhe gyulladáscsökkentőként, bőr irritációk kezelésére vagy sebek borogatására alkalmazták a népi gyógyítók.