Leírás és Paraméterek
A Weigela florida - rózsalonc Kelet-Ázsiából, elsősorban Kína, Korea, Japán, Mandzsúria és Belsó-Mongólia lombos erdeiből és erdőszéleiről származó lombhullató cserje. Természetes élőhelyén humuszban gazdag, jó vízellátású talajokon, napos vagy félárnyékos fekvésben fejlődik. A nemzetségnév Christian Ehrenfried Weigel (1748-1831) német botanikus és orvos nevéhez kötődik. A florida fajnév bőséges virágzására utal. Az alapfajt Carl Peter Thunberg írta le a 18. század végén. A Weigela florida fajt Robert Fortune 1845-ben vitte Angliába, és gyorsan népszerűvé vált a kertekben gazdag virágzása miatt. A viktoriánus kor kertkultúrájában különösen kedvelt volt, majd a 20. században számos színes lombú és kompakt növekedésű fajta született, amelyek a modern kertek igényeihez is jól alkalmazkodnak.
A 'Ruby Queen' fajtát Hollandiában (Boskoop) nemesítették a Herman Geers faiskolában. A keresztezést 1993-ban végezték. A női (anyai) ág a 'Victoria' fajta volt, az apai ág pedig egy saját tulajdonú szelekció. Sűrű ágrendszerű, alacsony, kerekded alakú, lombhullató cserje. Növekedése lassú, évente 10-15 cm, a cserje 10 év alatt 0,8-1,2 m, 25 év alatt 1,0-1,5 m magasra nő. Levelei elliptikusak vagy tojásdadok, keresztben átellenes állásúak, tavasszal bronzosan hajtanak ki, nyárra mély bronz-vörös vagy sötétbordó, szinte fekete színűvé válnak. A levelek kisebbek és sűrűbben állnak, mint az alapfajé, ami rendkívül tömött megjelenést kölcsönöz a bokornak. A sötét szín egész szezonban stabil marad. Tölcsér alakú, mély rózsaszín virágait tömegesen hozza a tavalyi hajtások mentén. Enyhe, kellemes illatot árasztanak, és vonzzák a beporzó rovarokat. Termése jelentéktelen toktermés.
Virágszín: mély rózsaszín
Virágzási idő: május–június, gyakran gyenge nyár végi másodvirágzással
Magasság: 0,8–1,0 m magas és széles
Igényei: Napos fekvést kedvel, ahol lombszíne és virágzása a legintenzívebb, félárnyékban is jól fejlődik, de itt a levelek zöldebbé válnak, a virágzás pedig ritkásabb lesz. Közepesen tápanyagdús, jó vízáteresztésű talajokat részesít előnyben. Mészérzékeny, enyhén savanyú kémhatású talaj ideális számára. Vízigénye mérsékelt, csak a rövidebb száraz időszakokat elviseli.
Fenntartási munkái: Metszése virágzás után ajánlott, csak az elnyílt virágokat és a formából esetleg kiálló hajtásvégeket csípjük vissza. Tavasszal komposzt vagy lassú lebomlású tápanyag kijuttatása segíti a dús növekedést és virágzást. Fiatal korban rendszeres öntözést igényel.
Felhasználása: Ideális választás sziklakertbe, alacsony szegélynek utak mellé, vagy erkélyre, teraszra edényes növényként. Lassú növekedése miatt évekig elél ugyanabban a cserépben Virágai vonzzák a beporzó rovarokat. Virágai vonzzák a beporzó rovarokat.
Érdekességek a rózsaloncról:
A Weigela florida (rózsalonc) kultúrtörténeti jelentősége elsősorban az ázsiai hagyományokban gyökerezik.
Kínában és Koreában a rózsalonc virága hagyományosan a mély, kitartó szeretet és a hűség szimbóluma. Gyakran ajándékozzák az érzelmi kötelékek megerősítésére. Az ázsiai kultúrákban a tisztelet jeleként is tekintenek rá; gyakran ültetik elhunyt szeretteik emlékére sírok mellé vagy emlékkertekbe. Szívós természete és bőséges virágzása miatt az idő próbáját kiálló szépség és a lelki állóképesség jelképe is.
Miután Robert Fortune Angliába vitte, a növény hamar a brit arisztokrácia és Viktória királynő tetszését is elnyerte. Fortune feljegyzései szerint a kínai faiskolások, akiktől a növényt vásárolta, nagy büszkeséggel fogadták a hírt, hogy a rózsalonc a királyi udvar díszévé vált.
Bár ma már szinte kizárólag dísznövényként ismerjük, a hagyományos ázsiai orvoslásban (például Koreában) a növény egyes részeit, például a kérgét és leveleit főzetként használták: Enyhe gyulladáscsökkentőként, bőr irritációk kezelésére vagy sebek borogatására alkalmazták a népi gyógyítók.