Weigela florida 'Tango'- Kínai rózsalonc K2-3 20-60

A Weigela florida - rózsalonc Kelet-Ázsiából, elsősorban Kína, Korea, Japán, Mandzsúria és Belsó-Mongólia lombos erdeiből és erdőszéleiről származó lombhullató cserje. Természetes élőhelyén humuszban gazdag, jó vízellátású talajokon, napos vagy félárnyékos fekvésben fejlődik. A nemzetségnév Christian Ehrenfried Weigel (1748-1831) német botanikus és orvos nevéhez kötődik. A florida fajnév bőséges virágzására utal. Az alapfajt Carl Peter Thunberg írta le a 18. század végén. A Weigela florida fajt Robert Fortune 1845-ben vitte Angliába, és gyorsan népszerűvé vált a kertekben gazdag virágzása miatt. A viktoriánus kor kertkultúrájában különösen kedvelt volt, majd a 20. században számos színes lombú és kompakt növekedésű fajta született, amelyek a modern kertek igényeihez is jól alkalmazkodnak.

A ‘Tango’ fajtát Felicitas Svejda nemesítette Kanadában, az ottawai Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kutatóállomáson (Agriculture and Agri-Food Canada, Ottawa). A nemesítési munka az 1970-es évek végén és a 80-as évek elején zajlott,  a növényt 1988-ban mutatták be. Alacsony, kompakt, kerekded növekedésű lombhullató cserje. Levelei elliptikusak vagy tojásdadok, keresztben átellenes állásúak, bronz-vörös vagy bordó színűek, melyet az egész szezonban megtart. Hajtásai sűrűn elágazók, fiatalon vörhenyes árnyalatúak, rövid szártagúak. Virágai tölcsér alakúak, többesével a hajtások mentén nyílnak, enyhén illatosak. A virágok színe az élénk rózsaszíntől a vörösig terjed, és a sötét lombozaton igazán feltűnőek. Termése jelentéktelen toktermés.

Virágszín: élénk rózsaszíntől a vörösig

Virágzási idő: május–június, gyakran gyenge nyár végi másodvirágzással

Magasság: 1,0–1,5 m magas és széles

Igényei: Napos fekvést kedvel, ahol lombszíne és virágzása a legintenzívebb, félárnyékban is jól fejlődik, de itt a levelek zöldebbé válnak, a virágzás pedig ritkásabb lesz. Közepesen tápanyagdús, jó vízáteresztésű talajokat részesít előnyben. Mészérzékeny, enyhén savanyú kémhatású talaj ideális számára. Vízigénye mérsékelt, csak a rövidebb száraz időszakokat elviseli.

Fenntartási munkái: Metszése virágzás után ajánlott, az elöregedett és elvirágzott hajtások eltávolításával. Idősebb bokrok esetében fiatalító metszés végezhető. Az elnyílt virágos hajtásokat vágjuk vissza az első erős oldalrügyig vagy hajtásig. Az idős, felkopaszodott, gyenge ágakat évente ritkítsuk meg tőből Tavasszal komposzt vagy lassú lebomlású tápanyag kijuttatása segíti a dús növekedést és virágzást. Fiatal korban rendszeres öntözést igényel.

Felhasználása: Szoliterként, cserjecsoportokban, alacsony nyírt vagy nyíratlan sövényként, előkertekben és edényes növényként is kiváló. Színes lombja miatt virágzás után is dekoratív. Jól társítható világos lombú vagy örökzöld növényekkel. Virágai vonzzák a beporzó rovarokat. 

Érdekességek a rózsaloncról:

A Weigela florida (rózsalonc) kultúrtörténeti jelentősége elsősorban az ázsiai hagyományokban gyökerezik.

Kínában és Koreában a rózsalonc virága hagyományosan a mély, kitartó szeretet és a hűség szimbóluma. Gyakran ajándékozzák az érzelmi kötelékek megerősítésére. Az ázsiai kultúrákban a tisztelet jeleként is tekintenek rá; gyakran ültetik elhunyt szeretteik emlékére sírok mellé vagy emlékkertekbe. Szívós természete és bőséges virágzása miatt az idő próbáját kiálló szépség és a lelki állóképesség jelképe is. 

Miután Robert Fortune Angliába vitte, a növény hamar a brit arisztokrácia és Viktória királynő tetszését is elnyerte. Fortune feljegyzései szerint a kínai faiskolások, akiktől a növényt vásárolta, nagy büszkeséggel fogadták a hírt, hogy a rózsalonc a királyi udvar díszévé vált.

Bár ma már szinte kizárólag dísznövényként ismerjük, a hagyományos ázsiai orvoslásban (például Koreában) a növény egyes részeit, például a kérgét és leveleit főzetként használták: Enyhe gyulladáscsökkentőként, bőr irritációk kezelésére vagy sebek borogatására alkalmazták a népi gyógyítók.