Wisteria in varieta climbing - Kínai lilaakác CLT 3 H.180/200

A Wisteria sinensis – kínai lilaakác Kína középső és keleti területeiről származó lombhullató, fás kúszónövény. Természetes élőhelyén hegyvidéki erdők szélén, ligetes területeken, patakvölgyek mentén él, ahol mélyrétegű, jó vízellátású, de jó vízáteresztő talaj áll rendelkezésére. Meleg nyarú, mérsékelt éghajlaton fejlődik optimálisan, ahol a tél hideg, de nem szélsőséges. A nemzetségnév Wisteria Caspar Wistar (1761-1818) amerikai orvos és anatómus nevét őrzi. A fajnév sinensis latin eredetű, jelentése „kínai”, amely egyértelműen az alapfaj származására utal. A fajt Thomas Nuttall írta le a 19. század elején. A kínai lilaakác több mint ezer éve része a kínai kertkultúrának, ahol a hosszú élet, a megújulás és a kitartás szimbólumaként tartották számon. Európába a 19. század elején került, és hamar a romantikus kertek, pergolák és kastélyparkok meghatározó növényévé vált. Különösen Franciaországban és Angliában terjedt el gyorsan.

A lilaakác rendkívül erőteljes növekedésű, fás szárú kúszónövény, amely megfelelő támaszték mellett akár 10–15 méter hosszúságot is elérhet. Szárai az óramutató járásával ellentétesen csavarodva kapaszkodnak, idővel vastag, fás törzset nevelnek. Az idősebb szárak kérge barna, gyakran feltűnő fehér foltokkal, és idővel barázdálttá válik. Levelei páratlanul szárnyaltan összetettek, világos- vagy középzöld színűek, a tavaszi virágzás után jelennek meg. Virágai hosszú, lecsüngő fürtökben nyílnak, illatosak, pillangós virágúak. Termése lapos hüvelytermés, amely mérgező magokat tartalmaz.

Virágszín: Halványlila–ibolyalila

Virágzási idő: Április–május, lombfakadás előtt vagy azzal egy időben

Magasság: 10–15 m hosszúságú hajtások, nagy térigény

Igényei: Napos, meleg fekvést igényel. Mélyrétegű, tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő talajban fejlődik a legszebben. A túl meszes talajon a levelei megsárgulhatnak (klorózis). Közepes vízigényű, fiatal korában és virágzás idején rendszeres öntözést igényel. A kifejlett növény jól bírja a szárazságot. Jó fagytűrésű, de a fiatal növények védelme ajánlott.

Fenntartási munkái: Soha ne futtassuk műanyag rácsra vagy vékony huzalra! Olyan erős vázra van szüksége (acél sodrony, masszív fa pergola), ami elbírja a több mázsás súlyt és a törzs szorítását. A magról vetett lilaakác első virágzására akár 10-15 évig is várni kell. Így oltott példányt keressünk a kertészetben, ezek már 2-3 éves korukban virágoznak.

Évente kétszer kell metszeni: Nyáron (július-augusztus): A hosszú, ostorszerű hajtásokat vágjuk vissza 5-6 levélnyire. Télen (január-február): Ugyanezeket a hajtásokat vágjuk tovább, hogy csak 2-3 rügy maradjon. Ezekből a rövid "nyársakból" lesznek a virágok.

Különbség a rügyek között: Télen a lilaakácon kétféle rügyet látsz: Hegyes, vékony rügyek: Ezek a hajtásrügyek (levél lesz belőlük). Ezek a hosszú, ostorszerű hajtások végén és oldalán vannak többségben. Dundi, kerekded, "kövér" rügyek: Ezek a virágrügyek. Ezek szinte mindig a rövid, öregebb fás részeken (úgynevezett termőnyársakon) helyezkednek el, közel a főágakhoz.

Mit vágunk le és mit hagyunk meg: Télen a nyáron nőtt, akár 2-3 méter hosszú "ostorokat" vágjuk vissza. A cél az, hogy ezeket a hosszú hajtásokat 2-3 rügyre vágd vissza a tőnél (ahol elágaznak a vastagabb ágtól). Ha nem vágnád le a hosszú hajtásvégeket, a növény tavasszal az energiáját a távoli levélrügyek kihajtására pazarolná, és a virágfürtök kisebbek, satnyábbak lennének, vagy elrejtené őket a hatalmas levéltömeg.

Ha bizonytalan vagy, várd meg a február végét. Ilyenkor a virágrügyek már elkezdenek kicsit duzzadni, és félreérthetetlenül megkülönböztethetők a vékony levélrügyektől. Ami dundi, azt hagyd meg, az utána következő hosszú "ágat" pedig vágd le.

Felhasználása: Pergolák, lugasok, falak, kerítések befuttatására kiváló. Látványos virágzása miatt reprezentatív kertek, parkok kiemelt dísznövénye. Törzses 'fácskává' is nevelhető. Beporzó rovarokat vonz.