Juniperus communis 'Greenmantle' – Közönséges boróka, terülő K2 20/25

A Juniperus communis - közönséges boróka az északi félteke egyik legnagyobb elterjedésű örökzöld faja. Európa, Ázsia és Észak-Amerika mérsékelt és hűvös övi területein egyaránt előfordul. Természetes élőhelyén száraz gyepekben, erdőszéleken, hegyvidéki területeken, savanyú vagy meszes talajokon is megtalálható. Jól alkalmazkodik a szélsőséges hőmérsékleti viszonyokhoz, a hideget és a szárazságot kiválóan tűri. A Juniperus a boróka latin neve. A „communis” fajnév jelentése „közönséges”, amely a faj széles körű elterjedtségére utal. A fajt hivatalosan Carl Linnaeus írta le 1753-ban a Species Plantarum című művében. Hazánkban is őshonosan előfordul. Két helyen is védett állománya megtalálható: a Bugaci ősborókás, mely a Kunsági Nemzeti park része, és a Barcsi ősborókás, mely a Duna-Dráva Nemzeti Park része.

A ‘Greenmantle’ fajta szelekciója Európából, feltehetően a brit szigetekről vagy Németországból származik. Ez egy magoncszelekció vagy boszorkányseprű (természetes mutáció) útján létrejött változat. A vadon élő közönséges borókák közül választották ki azokat a példányokat, amelyek rendkívül laposan, szinte szőnyegszerűen terültek el a talajon, és megőrizték élénkzöld színüket. A fajta a 20. század második felében vált ismertté és elérhetővé a kertészeti kereskedelemben. Lassan növő, laposan terülő, sűrű, párnás habitusú örökzöld. Az ágai vízszintesen a talajon futnak, sűrű "szőnyeget" képezve. A levelek finom, tűszerűek, enyhén szúrósak. Színük jellegzetes, élénk világoszöld vagy friss zöld, amely egész évben megmarad, és a kertben friss színfoltot képez.Végleges magassága általában csak 10-20 cm, de szélessége lassan eléri az 1-1,5 métert is.

Igényei: Fényigényes, napos fekvésben fejlődik legszebben. Talajban nem válogatós, de a jó vízáteresztő, mérsékelten száraz talajokat kedveli. Jól bírja a száraz, homokos, szegényes, meszes talajokat. A pangó vizet nem tűri. Szárazságtűrése jó, fagytűrése kiváló. Városi környezetben is megbízhatóan alkalmazható.

Fenntartási munkái: Természetes, alacsony, terülő formája miatt alig igényel metszést. Ha szükséges, a forma vagy a méret korlátozása érdekében tavasszal vagy kora nyáron visszavágható.

Felhasználása: Kiváló talajtakaróként alkalmazható rézsűkön, sziklakertekben, támfalak mentén, vagy kerti utak szegélyezésére. Kompakt mérete miatt ideális kisebb kertekbe vagy konténeres ültetésre is. Jól tűri a városi környezetet Gyakran forgalmazzák törzsre oltott (magasabb fácskaként) formában is, ilyenkor csüngő, "szomorú" hatást kelt.

Érdekességek a közönséges borókáról:

A népi emlékezet szerint járványok idején (kolera, pestis) borókaágakkal füstölték át a házakat és az istállókat fertőtlenítés céljából. Erdélyben a tavaszi állatkihajtáskor is szokás volt a jószágokat borókafüsttel "megtisztítani".

Az ajtófélfára tűzött borókaág a hiedelem szerint távol tartotta a boszorkányokat és a rontást.

Bár ma a fenyő az általános, a Magyar Néprajzi Lexikon szerint hazánk egyes vidékein (pl. az Alföldön) a szegényebb családoknál a 19. században még gyakori volt a boróka-karácsonyfa.

A "borókabogyó" a népi patika egyik legfontosabb alapanyaga. Teáját étvágyjavítónak, vesetisztítónak és epehajtónak használták. A bogyókból készült olajos kivonattal vagy borókapálinkás bedörzsöléssel enyhítették az ízületi fájdalmakat. A székelyföldi népi orvoslásban a boróka hajtásait is főzték, és a főzetet külsőleg "csúzos" (reumás) fürdőkhöz használták.

Vadételek, káposztás ételek és pácok elengedhetetlen fűszere. Erdélyben a híres erdélyi rakott káposzta és a füstölt húsok ízesítésénél ma is alapvető.

Borovicska: A Felvidéken és Erdély északi részein népszerű borókapárlat. Erdélyben a bogyók erjesztésével és lepárlásával készítettek erős szeszes italt (Genciana / Boróka-víz).

A húsok (sonka, szalonna) füstölésekor az utolsó fázisban borókaágat dobtak a tűzre, hogy különleges aromát és tartósságot adjanak az ételnek.

Fája rendkívül tartós, finom szövetű és illatos. Erdélyben faragtak belőle sétapálcát, pipát, sőt kisebb tárolódobozokat is, amelyek évtizedekig megőrizték illatukat. Magyarországon a boróka fáját dísztárgyak készítéséhez használták fel nemes szerkezete miatt.