Viburnum opulus Roseum - Labdarózsa 100/125 K25/40

Habitus: Felfelé törő hajtásrendszerű, széles, terebélyes, lombhullató cserje. Kifejlett magassága 2-3 méter. Levelei középzöldek, mélyen karéjosak, a levélerezet jól kivehető. Az őszi lombszín intenzív vörös-bordós színű.

Virág: A virágai fehér színűek, tömött labdaszerűek, májusban és júniusban gazdagon elborítják a cserjét.

Termés: Mivel meddő virágokból állnak virágzatai, ezért nincs termése.

Talajigény: Laza szerkezetű, jó vízáteresztő képességű, tápanyagban gazdag, talaj is ideális a számára.

Fényigény: Kedveli a napos-félárnyékos helyeket. A tűző napot nehezen viseli.

Vízigény: Közepes vízigényű növény, az öntözést meghálálja.

Gondozás: Nem fagyérzékeny, rendkívül ellenálló cserje. A túlnőtt, esetleg elszáradt hajtásokat metsszük le.

Társítás és elhelyezés a kertben: A bangiták testesítik meg a tökéletes Szoliter: a szoliternövények olyan fák vagy cserjék, melyek egymagukban ültetve is díszesek és mutatósak. A szoliternövények jellemzően a kert központi részein helyezkednek el.

A ’Roseum’ labdarózsa egy 2-3 méter magas, májusban és júniusban virágzó cserje. Virágai tömött, labdaszerű, fehér meddővirágokat alkotnak, őszi lombszíne élénkvörös-bordó. Bár magánosan nevelve is kiválóan mutat, de társításban is elhelyezhető.

Ebben az esetben ültesse elé az 1,5-2 méter magasságot elérő tavaszi bangitát, amely még lombfakadás előtt virágzik, így igazi tavaszi hírnöke lehet az összeültetésnek. A kertrészt egészítse ki az egybibés galagonyával, amely a labdarózsával együtt virágzik és emeli a fehér színeket a társításban virágaival.