Thuja occidentalis 'Danica' - Törpe gömb tuja K2 20/30

A Thuja occidentalis - nyugati tuja Észak-Amerika keleti részén őshonos, elsősorban Kanada délkeleti területein és az Egyesült Államok északi államaiban fordul elő. Természetes élőhelyén mocsaras, lápos területeken, folyópartokon, valamint hűvösebb, nedvesebb erdőkben található. Jól alkalmazkodik a hideg telekhez, fagytűrése kiváló. A Thuja név a görög „thyo” (áldozni, füstölni) szóból ered, utalva a növény aromás fájára. Az „occidentalis” jelentése „nyugati”, amely a faj földrajzi eredetére utal (az európai szemlélet szerint Nyugat). A fajt Carl Linnaeus írta le a Species Plantarum 1753-as második kiadásában a kelet-, észak-amerikai példányok alapján. Bár nálunk ritkán ér meg matuzsálemi kort, eredeti élőhelyén, Kanadában találtak 1000 évnél idősebb példányokat is. Ez a szívósság is hozzájárult az "örök élet" szimbólumává válásához.

A ‘Danica’ fajtát Arne R. Jensen dán kertész szelektálta Dániában, a Danslanex faiskolában. A 'Danica' egy magonc-szelekció eredménye. Jensen az alapfaj (Thuja occidentalis) magoncai között talált egy különlegesen lassú növekedésű, természetesen gömb alakú példányt. A szelekció 1948-ban történt, de a kereskedelmi forgalomba és a szélesebb ismeretségbe az 1950-es évek elején került. Nagyon sűrű, szabályos lapított gömb alakú, idősebb korában kissé ellaposodó félgömb formát vesz fel. Az ágai függőleges síkban állnak (mint a könyvlapok), ami különleges, legyezőszerű textúrát ad a felületének. Sűrűn elhelyezkedő, függőleges síkokba rendeződött pikkelylevelei üdezöldek, fényesek, télen a hideg hatására esetenként enyhén bronzos árnyalatot kaphatnat. Igen lassú növekedésű (évi 3–5 cm). 10-15 éves korában kb. 50–60 cm magas és ugyanilyen széles. Végleges mérete ritkán haladja meg a 80 cm-t.

Igényei Félárnyékos vagy napos fekvésben fejlődik legszebben. A jó vízellátottságú, tápanyagban gazdag, enyhén savanyú vagy semleges talajt kedveli. Közepes vízigényű növény. Bár a kifejlett példányok sem tűrik a szárazságot, a fiatal növényeket és a nyári aszályos időszakokat rendszeres öntözéssel kell segíteni. A pangó vizet kerülni kell, de akár az időszakos nedvességet jól tűri. Fagytűrése kiváló, városi környezetben is alkalmazható.

Fenntartási munkái Alapvetően nem igényel metszést, természetes formája szabályos. Szükség esetén tavasszal enyhe alakító metszés végezhető. Száraz időszakban öntözést igényel, különösen fiatal korban. Tavasszal tápanyagutánpótlása javasolt.

Felhasználása Kiváló választás előkertekbe, sziklakertekbe, sírkertekbe, modern kertstílusba, kisebb díszkertekbe. Alkalmas dézsás nevelésre is. Alacsony sövényként, jelzőnövényként vagy alacsony örökzöld csoportok részeként egyaránt jól alkalmazható. 

Érdekességek a nyugati tujáról:

Kultúrtörténeti jelentőségét leginkább az észak-amerikai indián kultúráknak és a korai európai felfedezőknek köszönheti.

A 16. században Jacques Cartier francia felfedező és legénysége a Szent Lőrinc-folyónál rekedt, és a skorbut (C-vitamin hiány) tizedelte őket. A helyi irokéz indiánok megmutatták nekik, hogyan készítsenek főzetet a tuja leveleiből és kérgéből. A főzet magas C-vitamin tartalma megmentette a legénységet. Hálából Cartier "Arborvitae"-nak, azaz "Az élet fájának" nevezte el a növényt. Ez volt az első észak-amerikai fa, amelyet Európába szállítottak (kb. 1534-ben).

Az észak-amerikai őslakosok (különösen az odzsibvék) számára a Thuja occidentalis szent növény: A levelek égetésével (füstölés) tisztították meg a tereket a negatív energiáktól. A "Nagy Anya" ajándéka: Úgy tartották, hogy a fa az emberiség védelmezője. "Kenu-fának" is hívták, mivel könnyű, rugalmas és vízálló fája nélkülözhetetlen volt a kenuk vázának és a tetőfedő zsindelyeknek a készítéséhez.

A népi gyógyászatban és a későbbi tudományos orvoslásban is helyet kapott. A növény illóolaja a thujon, amely erős fertőtlenítő és gombaölő hatású. A népi gyógyászatban a mai napig használják a levelek kivonatát szemölcsök kezelésére (külsőleg).

Samuel Hahnemann, a homeopátia atyja vezette be a Thuja-t a gyógyászatba; ma is az egyik alapvető szerként tartják számon (pl. krónikus bőrpanaszok vagy oltási reakciók kezelésére).